Különösebben szerintem senkinek sem kell bemutatni a mobilnet gyönyörűségét, hiszen kapott már hideget és meleget egyaránt, mióta színre lépett. A Fókuszból plagizált kedvenc kifejezéssel élve, az én „kálváriám” 2008 május 11.-én kezdődött egy E220-as típusú szappantartó formájú modemmel. Az egyébként is hihetetlenül instabil kapcsolatot fenntartó modem egy határozott mozdulattal megszakította a kommunikációt, újraindította a laptopomat, és az internettel együtt a winchesteremet is múlt idővé tette. 2 napos oda-vissza partícionálás után sikerült valamennyi lelket verni a gépbe. Ekkor vittem be a cuccot a Pannon oroszlányi üzletébe, ahol „egyenlőre” még készségesen fel is vették javításra, az egyébként a munkafelvételi jegyzőkönyvön működésképtelennek megjelölt eszközt. Egy teljes hónappal később kiderült az, ami egyébként is nyilvánvaló volt, ergó javítás helyett kicserélték.
A csavar itt jön igazán a történetbe, mert a rossz tapasztalat után szabadon nem típusazonos készüléket kértem, hanem egy GlobeTrotter Express 7.2-es adatkártyát. Nagy boldogan haza is vittem, az örömöm egészen addig ki is tartott, amíg az egyébként Fujitsu-Siemens márkájú gépembe bele nem dugtam. Kezdtük azzal, hogy nem ismerte fel a sim kártyát. Jól van mondom, a semmiért nem fizetek, hát visszavittem ezt is, 2008. július 17.-én, a hibát demonstrálandó, vittem a gépet is. Meglepetésemre egy ugyanolyan típusú adatkártyával próbáltuk meg újra, ami akadálytalanul látta a sim-et. Újabb négy hetes periódus következett, ami alatt a kártya új szoftvert kapott, és lássanak csodát utána minden teketória nélkül működött. Ebben csak az az egy igazán szép dolog van, hogy előtte háromszor próbálták nekem bebizonyítani, hogy a laptop az, ami a problémát okozza. A típusazonos – és működő! – adatkártya felveti azt a kérdést is, hogy miként került egy szállítmányba két, teljesen eltérő firmware-rel ellátott eszköz. Augusztusban vissza is jött, és leszámítva azt, hogy időről időre megszakította önhatalmúlag a kapcsolatot, viszonylag zökkenőmentesen üzemelt, egészen idén februárig. A WM rendszerháznál már valószínűleg piedesztálra emelnek, mert ezúttal is nekik lett visszapostázva javításra a kártya, ami Egyik percről a másikra újfent bemondta az unalmast. Amióta ezt a kártyát használtam, olvastam a neten mindent erről a típusról, és úgy a mobilnetről általában, csak jót nem, de ez azért már mégis csak több a soknál.
Tegnap vissza is küldtek egy kártyát, új imei szám, kicserélt fő alkatrész, friss ropogós, karcmentes. Körülbelül fél nap folyamatos üzem után nem látta a sim kártyát, majd közölte velem a gép, hogy az usb eszközt nem lehet felismerni. A kocsis szótár legválogatottabb kifejezéseivel kísérve megnéztem a firmware verziószámát; „Unknown (Recovery mode)”. Én nem értek ehhez, de elég valószínű, hogy a javításhoz használt firmware benne maradt a kártya memóriájában, a Pannonost pedig egy az egyben lefelejtették róla. Itt van hát a gordiuszi kérdés, visszavigyem-e vagy nyeljem le a békát Augusztusig? Mert van ám hűségszerződés is a világon. Amiben persze sehol sem szerepel, hogy a modemet is ki kéne fizetni, ha felbontom a szerződést. Mégis elvárnák, hogy a 20 ezer forint kötbér mellé fizessek 55 ezret ezért a havi szinten 6 ezret kóstáló „spatuláért”.
